Beváltanám a “Tetszel” kuponomat!

•2011. március 8. • Vélemény?

12.39

A levelezőm tele van különféle szuper kuponos cégek ajánlataival. Valahol a Brands.hu-val kezdődött (nem kis összeget költöttem már ott), és már követni sem tudom, mennyi olvasatlan napi ajánlat vár rám. És ha ez még nem lenne elég, akkor a postaládámban még egy McDonald’s-os kinyomtatott kuponfüzet is figyel.

Milyen jó lenne, ha ezeket át tudnám vinni az emberi kapcsolataimra is. Egy “Ma 60%-osan szerelmes vagyok” kupon, egy “Bocsáss meg” kupon, egy “Ma kiabálni fogok Veled” kupon, egy “Tetszel” kupon. Csak odasétálnék, a kezedbe nyomnám, Te pedig mosolyogva elfogadnád. Beváltás persze országszerte lehetséges lenne…

Oké, ez túl egyszerű lenne, belátom. Hiszen Ti, kedves Férfiak bennünk látjátok a bonyolultság megtestesített alakját, pedig, ha egy kicsit jobban belegondolnátok, a bonyodalmat Ti magatok okozzátok. Tényleg. Mi csak reagálunk azokra a szituációkra, amit elénk “raktok”.

Odajössz egy bárban, megszólítasz – ebből mi arra gondolunk, hogy tetszünk -, az első 5 percben nem húzol el – még érdekesek is vagyunk – , hosszú beszélgetés, nevetgélés, majd a végén elkéred a számunkat – mi ebből arra gondolunk, hogy ennek lesz folytatása -, majd egyszerűen odadobod, hogy “majd hívlak” – na innen kezdődik a bonyodalom…

Utálom ezt a szót: majd… Majd beszélünk, majd kereslek, persze, én meg majd szőkére festem a hajam, és majd kifordulok önmagamból a kedvedért. Nem. Vagy felhívsz, vagy nem. Én meg napokig azon malmozhatok, hogy most mi történt, mit mondtam, miért nem történik semmi. Végre tudatosítani kellene, hogy nagybetűs Férfiak vagytok, az fog történni, amerre vezettek minket. Ha soha nem jössz oda hozzám, akkor soha nem fogom megtudni, hogy mit gondolsz. Ha nem akarsz semmi komolyat, akkor azt sem fogom tudni abból, hogy felesleges és üres üzeneteket küldözgetünk egymásnak.

Itt már messze nem arról van szó, hogy ki bánt meg kit, az emberi kapcsolatok attól szépek, hogy két ember képes a kommunikációra. Mégsem én vagyok az? Puff, van ilyen. Köszönöm, hogy szóltál, örülök, hogy megismerhettelek. Ugye, hogy ez nem is olyan nehéz?

“But if you want, you can change your mind”

Éjféli eszmefuttatás

•2011. március 6. • 2 hozzászólás

00.12

“Egyes tudósok szerint, ha egy nő lefekszik valakivel, a teste olyan vegyi anyagot termel, amely érzelmi kötödést alakít ki benne. Talán ez az anyag tehet azokról a rémisztő kérdésekről, amelyek önkéntelenül elárasztják az agyunkat egyetlen légyott után. Úgy, mint a “tetszem neki?”, “vajon felhív még?” és a klasszikus “vajon hová fog vezetni ez az egész?”… Ha férfiakról van szó, miért borul sötétség az agyunkra, amikor épp igyekszünk világosan látni?”

Persze ez nem minden esetben a papírforma szerint működik, de az esetek nagy többségében érvényes ez a szabály. Ha éppen fogékonyak vagyunk rá, vannak olyan esetek, ahol ez sem menti meg a “kapcsolatot”.

Valahogy egészséges egyensúlyt kellene találnunk a “beléd zúgtam az első perctől, öregedjünk meg együtt” és a “most nem szeretnék tartós kapcsolatot” között…  És már megint egy társasjáték kellős közepén vagy, ahol nem tudod eldönteni, mi lenne “helyes”. Nem neked, a másiknak. Hiszen ha az én szabályaim szerint játszanánk, akkor nem lenne itt semmi parahelyzet, Ma mozi, holnap vacsi, összebújunk, felkelünk, munkába megyünk, felhívjuk egymást/üzenünk egymásnak, ha ránk jön, de az, hogy én most azon töprengjek órákon keresztül, hogy vajon mekkora pánik lenne a másik oldalon, ha “véletlenül” kicsúszna a kicsi számon, hogy hiányzol. Mert hiányzol. Most éppen. De ez még mindig nem azt jelenti, hogy nyakadba dobom a pórázt, és innentől apukám sehova nélkülem. Ez csak egy szó a jelenlegi érzelmi állapot kifejezésére…

De persze ott a másik véglet is. A reggeleimet presszó kávéval töményen kezdem, a kapcsolataimat viszont tejjel iszom… Igen, ijesztő, ha az első randi után azt mondod, hogy szerelmes vagy. Dehogy vagy. Örülsz, hogy találtál valakit, aki megért, aki nevet a vicceiden, akivel jól érzed magad, akihez vonzódsz. Ennyi.

Az igaz szeretet 10 titka közül a negyedik titok a barátság ereje.  Az ősi kínai bölcsesség szerint a barátság táptalaj, ahol a szerelem életre kelhet. Hidd el, ez így van. Ismerned kell a másikat, hogy a testi vágyból szerelem lehessen. Persze a mai társadalomban hamarabb tanulod meg a bejárati ajtótól vezető utat a hálóig, mint a partnered nevét. Ugye Bébi/Édi/Drága? :))

Az érzelmi süteményeinket már nem kell cukormázba mártogatnunk, a szerelmes leveleket felváltja a fészbúkos bökdösés, lájkolás, én meg következtessem le, miért lájkolsz mindent, amit posztolok. Ennyire még én sem vagyok vicces… :) Ennyire kihalt volna belőlünk a romantika?

A kutatásom során egy elég érdekes statisztikára bukkantam:

A romantika új értelmezési tartománya:

- A férfiak mintegy fele, a nőknek pedig a harmada használta már fel az internet adta lehetőségeket, hogy új kapcsolat után nézzen, vagy éppenséggel véget vessen a réginek.
- A férfiak és nők 16%-a írta meg elbocsátó szép üzenetét valamilyen elektronikus formában.
- Háromból két férfi (63%) és nő (64%) helyezte el adatlapját társkereső oldalakon.
- Háromból két férfi (61%), a nőknek pedig 55%-a kacérkodott a kiszemelttel „virtuálisan”.
- A férfiak 55%-a küldött már érzéki tartalmú levelet vagy üzenetet. A nők nem ennyire vérmesek, csupán 47%-uk követett el hasonlót.
- Minden harmadik férfi (36%) és nő (33%) kipróbálta már a testi érintkezés eme elvont formáját (pl. beszélgetés vagy fénykép- és videofelvétel küldése révén) kedvesével.
- A férfiak 25%-a, a nőknek csupán 22%-a bonyolódott a fentihez hasonló kalandba kapcsolatán kívül.
- A nők 26%, a férfiaknak pedig 21%-a küldött már kihívó képeket vagy filmfelvételeket magáról másoknak a világhálón.

Vagy mi lettünk ennyire puhapuncijúak/pöcsűek, és tényleg csak ennyire telik? Virtuálisan jár a szánk… Szép.

Hol vannak a régi jó Margitszigetes séták? Oké, lehet, hogy elnevetném magam, ha valaki erre kérne, de biztos vagyok benne, hogy igent mondanék. Már csak a nosztalgiázás kedvéért is. Hiszen mint minden, én is lassan antik darab leszek…

Good Side Of The Wall

•2010. december 13. • Vélemény?

19.20

December 4-ét írunk, a Csapat összeverődött, és elindultunk némi késéssel Székesfehérvárra a buszért. Csobival és Lacival megálltunk a mekinél egy kávéért. Én bal hátul egyensúlyozok vele, majd egy hirtelen mozdulat segítségével egy deci forró (sztenderd szerint 82C°) hosszú kávét lendületesen az ölembe borítottam. Semmi baj, fő a higgadtság, menjünk tovább. Nagy nehezen lemakettoztam a gatyámat, és próbáltam szárítgatni. Megérkeztünk Fehérváron a kúthoz, ahol bekullogtam a női mosdóba, és bepucsítottam a kézszárító előtt. Szép kép… De legalább a farmerem megszáradt. Oké, be a buszba, nyílnak a dobozok és az üvegek, a hangulat tökéletes :) A következő kútnál kiszállok, veszek egy szendvicset. Vissza a buszhoz, bal láb bent, lendület, busz teteje lefejel, jobb láb vissza a földre, a bal láb szintén, majd leülés. Persze, jól vagyok, semmi gond, könnycsepp elmorzsol, aztán persze oltári nagy röhögés, Süti ma is toppon van.

Megérkeztünk a helyre, jó nagy terem, jó hang, jó fények. Odaléptem a fényesekhez, beszélgettünk egy kicsit a programról. Fénypult nem volt, szoftveres vezérlés (Martin Light Jockey) – horvátul feliratozva, imádtam :))

Két zenekar volt előttünk, egy utánunk, és büszkén kijelenthetem, hogy lemostuk őket hangban is, fényben is, műsorban is, szóval megmutattuk a horvátoknak rendesen ;)

És persze ezzel még nincs vége, december 30-án előszilveszterezünk a Middle Finger Club keretein belül Székesfehérváron a FeZen Klubban!

“A MIDDLE FINGER CLUB székesfehérvári bemutatkozása az év eddigi egyik legsikeresebb klub bulija volt a megyében, nézőszám és hangulat tekintetében egyaránt, ezért úgy döntöttünk, hogy még idén duplázunk egy világraszóló előszilveszteri buli keretein belül! Lesznek italakciók (hiszen ha máskor nem is, ilyenkor már ér berúgni), táncoslányok, hiper-olcsó belépő (ha korán odaérsz 300, de a későn érkezőknek is bagatell 500 Ft), kedvezményes zenekari cuccok, valamint príma arcszaggató és önfeledten táncolható, minőségi hangversenyek!

Ezekről a következő pompás kompániák gondoskodnak majd az MFC karámból:
STIFF BASTARD (speciális koncert, eddig soha nem játszott dalokkal, két különböző felállásban)
WRONG SIDE OF THE WALL (új, ingyenes EP bemutató koncert)
MY SMALL COMMUNITY
PLASTIC BITCH

Ha pedig ez nem lenne elég, vendégül látjuk a Fürgerókalábak és a Chaos Of Disorder főkolomposainak kollaborációját, a bestiálisan szórakoztató élő fellépésekkel és pofátlanul bunkó hardcore muzsikával villantó DON GATTO-t, egyenesen Szexárdról!
Helyszín a Fezen Klub, kapunyitás fél nyolckor, koncertek pedig 20.00-tól kifulladásig.”

Én kicsi elhanyagolt Blogom…

•2010. november 1. • 2 hozzászólás

12.41

Bocsánat. Komolyan. Esemény volt bőven, csak a lendület maradt el, hogy erről írogassak is…

14.13

Tegnap este… KettőNégy Gumizsiráf díjátadó. Nagy meglepetéseket nem hoztak a végeredmények, mondjuk sajnáltam, hogy a Wrong Side “csak” második helyre futott be, bár le a kalappal az Óriás előtt az első helyért. A Legrészegebb Zenekar címét viszont sikerült kiérdemelni az MFC-vel. Ahogy néztem az összevágott videót és a Srácokat a színpadon, elmorzsoltam egy könnycseppet a szemem sarkában…

Azért a Soerii & Poolek-re ráfutnék egyszer fény szempontjából…

Kettonegy_-_Gumizsiraf_2010_-_Kategoriak_es jeloltek

Az eredményhirdetés után gyors vállveregetések, és léptem is. Valahol mélyen még mindig azt érzem, hogy egy kicsit kilógok ebből a sorból, így mivel nem dolgoztam, kislisszoltam és hívtam egy taxit. Elsőre bediktáltam az otthoni címemet. Aztán eszembe jutott, hogy a Corvintetőn Hangmás koncert van, plusz még jópár barátom is fent lesz, így módosítottuk a tervet, fél 11kor már a Blahán voltam.

Feltipegtem a vörös tűsarkúban, és éreztem, itthon vagyok… nagy mosolyok, nagy összeborulások, nagy sztorizgatások. Persze nem bírtam ki, és a már jól ismert 6 darab PAR lámpával elvillogtam a koncert alatt. Innen szép nyerni… :)

Ezen a héten őszi szünet van a suliban, néminemű hiányérzetem is van, mit fogok kezdeni magammal. Persze feladat van bőven, így unatkozni nem fogok, a kérdés csak az, mennyire leszek hatékony úgy, hogy nem mozdulok ki itthonról…

CRBNFLS

•2010. augusztus 22. • Vélemény?

14.10

Összefoglalva az elmúlt napok – Sziget, Kurvák és Kamionosok Éjszakája, Azfeszt, ZéPé.

Szigetről nem tudok nagyon érdekfeszítőt mesélni, nem épp a kedvenc helyem… Ez nem azt jelenti, hogy szar, csak nekem túl sok. Kevesen tudják rólam, de anyukám pánikbetegsége öröklődött, így a tömegben hajlamos vagyok elájulni. Ez vonatkozik a szűk helyekre is. Nem véletlen  érzem magam jól a keverőállásban. Volt rá példa, hogy onnan is le kellett küldenem az embereket, annyira éreztem azt, hogy sokan vagyunk. Szóval emiatt sem bírom ezt a Sziget dolgot, rengeteg ember hömpölyög a porban, mindenki koszos, dzsuvás, matarészeg, boldog, pfujj :)) Saját véleményem alapján a mi kis Szigetünk ilyenkor Európa pöcegödrévé válik, ahol mindent megtehetsz, amiért otthon pofáncsapkodnának. Elmesélek egy érdekes példát. 10 perce sem volt, hogy kiértünk, irány a pult, igyunk valamit (bambit persze), előttem egy pasi lehúzza a felest, majd ledobja a műanyag poharat a földre. Semmi baj Tesókám, felvettem, és visszaraktam elé a pultra: – Bocs, ezt elhagytad. Néz rám bambán, majd visszabassza a földre. Tényleg semmi baj, felvettem, majd elsétáltam a 4 lépésre található szemetesig és kidobtam. Emberünk erre “Miafasz, Te ilyen ökogeci vagy?!” kiáltással odament, derékig belemészott a szemétbe (taps taps), kivette a poharat, és egy csúnya nézés társaságában összezúzta (lehelletvékony műanyag felespohárról beszélük) és elémdobta, majd nyomta a dumát arról, mit képzelek magamról. Hát nem édi?

Kamionosok és a többiek. Nah, ez egy érdekes történet volt, ugye Peti? :) Jó volt a zene, jók voltak a fények, végigtáncoltuk az éjszakát. De ilyen szerkóban mégegyszer végigmenni a városon… na ez ki van zárva :D Bár én még a szolídabb (!) fajta voltam. Amikor édesanyám meglátott, könnyes szemmel azt mondta, hogy ennyire még nem állunk szarul anyagilag. Köszi anyu, de tényleg. A 4-6 villamospótló buszon oda kellett lépnem egy sráchoz, annyira nézett. Laza eleganciával bemutatkoztam, elmondtam neki, hogy egy kedves, okos és vicces, közel 140-es IQ-val rendelkező lány vagyok, és ez csak a látszat. Persze szegény erre mégjobban elpirult, és a kommunikációnk meg is állt ennyinél.

Azfeszt, Bëlga. Jó volt, jó volt nagyon. Mit mondhatnék még, szerelem :) És, ami a legmegdöbbentőbb volt számomra, az az, hogy bár nem a nagyszínpadon volt a koncert, mégis meghívtak a backstage-be, és megitattak, megetettek minket. Ezzel szemben például a BalatonSoundon nem ihattunk a hűtőből azzal a címszóval, hogy az a külföldieknek van (???). Szóval kaptak egy piros pontot.

ZéPé. Huhh. I’m Lovin It. Komolyan. Idejét sem tudom már, mióta vártam arra, hogy egy izmosat odapirítsunk a The Carbonfools-al.

Fiúk, Lányok, BEST koncert volt, BEST emberekkel. WoW. Azóta is kisebb sokkban vagyok :) Pedig elég morcosharcos voltam, ismételten füstfolyadék para volt,  koncert felénél ki is fogyott. Ez egy olyan bosszantó dolog, főleg, ha nem ez az első eset. Uraim… ne egy ilyenen csússzunk már meg.

A második menet

•2010. augusztus 8. • Vélemény?

17.40

Tegnap este lezajlott a második Middle Finger Club nevű összejövetel. Srácok, le a kalappal, komolyan. Eszméletlen jó volt ismét. Mikor leértem, az első dolgom az volt Virth Petivel való beszélgetésünk után, hogy némi mennyiségű fényt állítsak a dobra, hogy végre Ők is látszódjanak rendesen. Mivel még nem voltak színfóliák a lámpák előtt, úgy döntöttem, nem is rakatok fel. Kíváncsi voltam, milyen hatást érhetünk el így. Hát, elég hardmetálra sikeredett, mit ne mondjak :) Összkép rendben, kamerakép rendben, fotóhoz tökéletes. Komolyan mondom, bejött a cucc… Mostmár hellyel - közzel a Srácok is megszokják a jelenlétemet, és a kérésemnek megfelelően történnek a dolgok. Bírom Őket. Tényleg.

Vicces kép lehettem a metál buli kellős közepén hófehér nadrágkosztümben és magassarkú cipőben. Éppen a Barátaim esküvőjéről estem át a Dürerbe, majd hajnalban vissza az esküvő helyszínére. A templomban patakokban folyt a könnyem a boldogságtól, hogy két ilyen csodálatos ember összeköti az életét…

Fura volt ez a kettősség, hogy választanom kellett két számomra fontos esemény között. Megint. Sajnálom, hogy lemaradtam az esküvő közepéről, de szar lett volna lemaradni a kis CsipetCsapat második koncertjéről. Rengeteg van még ezekben a Srácokban, szívből remélem (és dolgozni fogok rajta én is), hogy nemsokára tényleg beérik ez a dolog. Kár lenne, ha a Dürer lenne a max, amit ki tudunk hozni belőle…

Jövőhéten Sziget, szerda Belmondo, vasárnap Tesco Disco. 

Az elmúlt pár hetet nevezhetjük alkotói szünetnek is. Igazából örülök neki, hogy a fesztszezonban van egy kis szünet, amikor a saját dolgainkkal is tudunk foglalkozni. Sikeres felvételit tettem a Médiatudományi Intézetben, így szeptembertől visszaülök az iskolapadba. Valószínüleg nappali tagozaton, így a jó kis “kispolgári” munkahelyemtől búcsút kell vennem. Talán nem is baj, így még több időt tudok fordítani a világítástechnikára. Ez több szempontból lesz érdekes a későbbiek folyamán…

You’re not Alone

•2010. július 24. • Vélemény?

11:53

Igen, még mindig a csütörtök esti koncert bűvöletében vagyok, fantasztikus volt. Barátok, házipálesz, sör és ATB. Megmondom őszintén, nem gondoltam volna, hogy ez ennyire jó lesz.

Jó nagy elvárásokkal indultam neki a BalatonSound-nak, tudjátok, The Chemical Brothers. Erős kezdés (Do it Again), majd mélyrepülés. Komolyan mondom, még a Coronita After is izgalmasabb volt ennél. Ott álltam a tömegben döbbent arccal, és vártam valamit. Valamit, amitől azt tudom mondani a végén, hogy na igen, ez AZ.

A koncert közepén visszamentem a buszhoz, nem volt még ott senki, így elmentem megvacsorázni, bóklásztam egy kicsit, majd visszamentem a színpadunk mögé. Akkorra már Tomiék is odaértek, így együttesen újra nekifutottunk a Kémikusoknak. A helyzet változatlan volt, ugyanolyan lapos semmitmondó zene. Egy ideig azt gondoltam, nekem voltak irreálisan nagy elvárásaim, de több szakmabeli barátommal beszélgettem, akik ugyanezen a véleményen voltak. Mindegy, egynek jó volt.

Az elmúlt héten sikerült cikkcakkban járni az országot, Szerdán kezdtem egy Hegyaljával, majd csüt EFOTT, péntek megint Hegyalja, szombat megint EFOTT. Hétfőn pedig lenyomtunk egy Belgát a ZéPében. Közben persze próbálom élni a “kispolgári” életemet, reggelente 8.30-tól bejártam dolgozni. Mit ne mondjak, érdekesebbnél érdekesebb beszélgetéseim voltak a különböző könyvelőkkel, cégvezetőkkel, igazgatókkal :D

Tegnapelőtt Krasznahorkaváralján (szlovákul Krásnohorské Podhradie – község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában. 2001-ben 2359 lakosából 1113 magyar, 662 cigány és 551 szlovák volt) jártunk a Belgával. Aranyos kis diáktábor volt, technikailag 8 db PAR, 2 db ilyen diszkós soktükrös nagyon színes robot, 1 strob. Tudtuk hogy nem lesz nagy felhajtás, biztosítéknak mentem csak. Persze átkerült az irányítás hozzám, jobbnak láttuk, ha ezeket én koordinálom. A koncert lement, viszont mint utóbb kiderült, Bauxitot megfenyegette az egyik helyi technikus “ha nem vigyázol rá, baj lesz” felkiáltással a koncert közepén azért, mert megbillent, és hozzáért a monitorládához. Döbbenet. Milyen technikus az ilyen?! Még most is habzik a szám, ha visszagondolok rá, szívem szerint elástam volna a srácot a színpad mögött…

 
Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.