14.35

Körbenézek itt, és az az érzésem támad, mintha egy vesztes csata romjait takarítanám. Valahol így is van… Bár nem érzem magam sem vesztesnek, sem győztesnek. Megpróbáltuk, nem működött. Van ez így. Semmire sincs garancia, pedig milyen mókás lenne előkapni a garancialevelet ha nem működik a kapcsolat, és visszakérni azt az időt, amit erre fordítottál :) Persze mindenben van szép és jó, de ilyenkor az ember hajlamos a fájdalmas dolgokra, szituációkra, beszélgetésekre visszagondolni, mikor és hogyan bántotta meg az az ember, akit szeretett/szeret. Vicces, mert ahogy sikerült minden sérelmet átbeszélni egy üveg bor társaságában, felszabadultunk mindketten. Szar lett volna haragban elválni, hiszen egy szakmában dolgozunk, folyamatosan találkozni fogunk a későbbiek folyamán – ugye, a lezáratlan múlt esete az előző fejezetben -, hiszen minden sérelem újra és újra előtörne, ami elbaszná az egész esténket. Ez sem állapot. Hiszek abban, hogy ez egy újabb lecke volt mindkettőnknek. Norbi végre önállósult, és saját kis birodalma lett, amire amúgy büszke lehet. Hogy nekem mi volt a lecke? Igen… Még nem tudom…

Izgatott vagyok a holnap miatt, újra magamra maradok. Legalább lesz időm kicsit a gondolataimra, miközben majd a dobozokból kifelé pakolok a polcokra és szekrényekbe. Nagyon kis helyes lakás, egyből szerelmes lettem :) Ráadásul Belváros, így lényegesen megkönnyíti az éjszakai közlekedést, főleg, ha továbbra is én zárom az éttermet. A csavar persze most sem maradhat el…

Két napja ki kellett állnom a kasszába, persze hoztam a szokásos jófej formámat :) Az egyik vendégem visszajött a pult oldalához, és azt kérte, ha van egy kis időm, menjek ki hozzájuk. Az első reakcióm az volt, hogy talán nem ízlett neki a menü, így azzal próbáltam hárítani, hogy nem én voltam a szakács, és ugye a jó öreg Rómában sem a futárt ölték meg, ha rossz híreket hozott… Ezzel is sikerül mosolyt csalnom az arcára, majd persze ahogy felszabadultam, kimentem. Kiderült, hogy két vendéglátóegység tulajdonosa, és azt szeretné, ha pultfőnök lennék nála. Ledöbbentem rendesen. Elmeséltem, hogy a fő profilom a világítástechnika, ide csak a TB és egyéb szoc dolog miatt jöttem (na és persze, hogy a téli hónapokban ne haljak éhen). Arra kért, gondoljam át, és keressem meg. Tegnap jól felhúztak bent (megint), és az első szünetemben fel is hívtam. Hétfőn találkozunk, kimásoltam a tavaly nyári világításrendemet, hogy tisztában legyen azzal, mivel jár, ha megegyezünk. Igazából úgy vagyok vele, hogy szívesen dolgozom 31 napból 31-et, HA tényleg megéri.

Szóval holnap költözöm, hétfőn meghallgatom, mit ajánlanak, majd este lemegyek a Morrison’s 2-be Belgát világítani. Mozgalmas napok jönnek, és még fogalmam sincs, mi fog velem történni…

Advertisements

~ Szerző: fenyes - 2010. január 9..

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: