But She

Az eszem megáll, komolyan. Ilyenkor azt érzem, hogy hagyom ezt az egész világítósdit a picsába, és valami normális munka után nézek főállásban, irodában, napi 8-12 órában pakolgatom a kis dossziékat, főzöm a kávékat, és felveszem a csodálatos vigyoromat, ami mögött az unalom és utálat bujkál.

Komolyan mondom, az emberek nagy többsége leragadt a “villogtassuk a színeket, mer’ az jó” alaptézisnél. Persze, jó volt a 80-as években, amikor még nem volt más. Az eszem megáll… Én sem ugattam soha senkinek, hogy ha valamit szarnak láttam. Mások vagyunk, másképp látunk, fel sem fogom épp ésszel, hogy mi történt tegnap este.

Röviden: felkerekedtem, hogy szórakozzak egyet végre. Értelemszerű volt, hogy oda megyek, ahol ismerősök és barátok vannak, amúgy is meg akartam már nézni egy Carbon koncertet live. Eat Me volt a másik, ami miatt a Gödröt választottam. Itthon már terveztem, hogy ha úgyis ott vagyok, akkor világítok egy kicsit, mert ez lazít el igazán. Leértem, megbeszéltük Orsival, mehet. Nem is volt kérdéses a Trafó után. Iszogattunk, beszélgettünk, majd kimentem a keverőbe, ahol megvártam Áront. Áron… Mindegy, nem akarok belemerülni, ma neki is írtam, hogy beszéljük meg, mi volt ez. Oké, jogos volt a lebaszás, az utolsó pillanatban estem be. De azért lássuk be szakmai szemmel, 4 db LEDes csíkot, 8 PAR lámpát, és két strobot nem kell nagyon programozni. Szerintem. Én sem baszogattam senkit, mikor ügyeletes voltam színpadoknál, hanem segítettem. Én vagyok az a Láma, aki mindig mindenkinek segít. A pult nagyjából ugyanaz volt, mint mikor a Belgával jártunk ott. Szerintem jó volt ez Eat Me! világítás, sejtelmes, villogós, rendesen minden a helyén volt. Nem csúsztam, szépek voltak a váltások. Ehhez képest Áron első megszólalásában közölte, hogy ez minősíthetetlen volt (oké, nem is vártam Tőle, hogy megveregesse a vállam). Persze, bólogattam, nem vagyok az a konfliktuskereső. Majd olyan szinten felhúzott a hülyeséggel (ne villogtass, ne csináld ezt, ne csináld azt), hogy úgy döntöttem, maradok a Carbonra is. Rövid tanácskozás, mehet.

Azt hiszem, nem is beszéltünk már utána, vége lett a koncertnek, és  egy halk “sziasztok és köszi” társaságában távoztam. Hátul elég jó volt a visszhang, ahhoz képest, hogy féken kellett tartanom a kezemet, hiszen ugye rám szóltak (ez is milyen…). Olyan emberek álltak ki mellettem, akikkel most beszéltem először. Na ez az, ami visszatarthat attól, hogy hátat fordítsak ennek az egész szemétdombnak, ahol a kis kakasok hadakoznak a pozíciójukért (?!?). Mennyivel egyszerűbb lenne, ha mindenki a saját dolgával foglalkozna ahelyett, hogy másokon keres fogásokat. Én sem ugatok senki dolgába, ezt visszafelé is elvárom. Úgy intézem a dolgaimat, hogy jó legyen. Nem nagy kérés, azt hiszem.

Amennyire szerettem az elején, annyira tudom is gyűlölni ezt az egészet. Van már jó pár nagyon jó buli és van pár nagyon szar buli is mögöttem, mint mindenkinél, én sem vagyok tökéletes, de legalább törekszem.

Lelkiismereti kérdés? Igen, az. Vagy szívből csinálod, vagy inkább ne csináld…

Advertisements

~ Szerző: fenyes - 2010. február 28..

2 hozzászólás to “But She”

  1. Fotós szemmel a villogó fények a legnagyobb ellenségek….
    Utálom őket… nem lehet egy jó képet csinálni…
    de faszom… nem nekem játszik a banda… hanem a közönségnek!
    Ha nekik tetszik… akkor meg mindenki bekaphatja!
    velem együtt :D
    ;)
    Fel a fejjel Szépségem! Über királylány vagy!
    ;)

  2. Dunába kell lőni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: