“You really are my ecstasy, my real life fantasy”

•2010. július 24. • Hozzászólás

Have you ever noticed,
That I’m not acting as I used to do before?
Have you ever wondered,
Why I always keep on coming back for more?

What have you done to me,
I’ll never be the same I’ll tell you for sure.

You really are my ecstasy,
my real life fantasy, oh yeah.

Not that I’m complaining,
A more beautiful vision – I have never seen.
If you don’t mind me saying,
A lifelong ambition to fulfill my dream.

What have you done to me,
I’ll never be the same I’ll tell you for sure.

You really are my ecstasy,
There can be no other,
While we still have each other,
My real life fantasy, oh yeah.

Összefoglalva ennyi.

Sütrix – Reload

•2010. július 3. • Hozzászólás

16.59

Ismét elhagytuk a Győr – Moson – Sopron táblát, most a NEO-val az utastérben. Megmondom őszintén, tegnapelőtt egy pillanatra “honvágyam” volt, a Bëlga koncert után még körbenéztünk a feszt területén, szinte mindenkivel összefutottam, akik hatással voltak rám a “nagy fényes történetemben” – Piri Tomi, Lőrinczi Laci, Dubniczky Laci, Dalos Zoli, Mezei Marci, Egér, Toci, Hatala Andris – a tavalyi lakótársam :) Egy pillanatra tényleg megfájdult a pici szívem, hogy idén nem maradtam lent.

Ami a Bëlgat illeti… 17.30-as kezdés, tűző napsütés, sehol senki. Ahogy Titusz elindotta az intrót, szinte a semmiből összeállt a tömeg. Kezek a magasban, amerre a szem ellátott, csak emberek.

Mit tud tenni a fényes a nappal szemben? Sokat füstöl, és reménykedik, hogy valamennyi fény megél a színpadon. HOG pult, számomra ismeretlen fényes sráccal. Gyorsan felraktuk a Magyar Nemzetit, átnézés, mi hol merre, milyen pozik, milyen mozgások. Jeleztem előre, hogy a HOG annyira nem az erősségem, amit tudok róla, azt mind az Egér magyarázta egy-egy feszten, ahová éppen beestem Zenekarostul.  Nem izgultam nagyon, a tracklist megvolt, ez már fél siker :) A koncert negyedénél lekapcsolták a rendezői bal oldalon lévő füstgépet Billy Idol tourmanagere kérésére, mert a füst rámegy a hangszerekre. Oké, semmi pánik, megértem (a füstfolyadék tulajdonképpen olaj, ami tényleg nem tesz valami jót a gitároknak). Jeleztem az ügyeletes technikusnak, hogy akkor a jobb oldali ventillátort kellene egy kicsit átmozgatni, hogy ne felfelé, inkább a színpad közepe felé fújja a füstöt. Szájhúzás és magyarázkodás volt a válasz, hogy miért nem lenne az jó. Persze a pofavágás ment nálam is (anyutól örököltem, sajnos minden kiíródik a helyes kis pofimra), de nem akartam vitatkozni, így visszafordultam a pult felé. Gondolom valaki rászólhatott, mert elindult a színpad felé. Komolyan nem értem, mi játszódik le ilyenkor emberek fejében. Nem jópofiságból és nem kiszabásból kérek korrekciót, egyszerűen végzem a dolgom,  azt hiszem, ezt elvárhatom mindenki mástól is.

A koncert háromnegyedénél eltűnt a jobb oldali füstgép is. Ezt is lekapcsoltatták. Oké, így már azért kicsit nehezebb a dolog, nincs más opció, világítsunk kifelé. Amit a képen is láthattok, ez volt a legjellemzőbb a maradék 3 számot illetően. Marka kérdezte is, miért mentem le. A válasz egyszerű… 17.30-kor “az átlag” ügyeletes technikus nem fogja  megerőltetni magát azért, hogy alkosson, és tegyen valami plusz dolgot a produkcióba. Neki nem érdeke…

Összességében nagyon jó bulit csaptunk, a Fiúk ismételten kitettek magukért. Mint mondani szokás, egy élmény volt :)

Ma NEO, jövőhét pénteken pedig irány a BalatonSound. Isteni szerencsém van, hogy a Bëlga napján játszik a Chemical Brothers, így végre megnézhetem Őket. A Tyúbos videók alapján nagyon kemény látványtechnikára számítok.

Happy New Year!

•2010. július 1. • Hozzászólás

14.35

Úton vagyunk a Volt Fesztre a Bëlgával. Legalábbis egy részével, két autóval megyünk most, van aki marad, van aki hazajön (az utóbbiba tartozom én is, hiszen reggel 8.30-ra már bent kell lennem a munkahelyemen). Számomra itt kezdődik egy új év. Hihetetlen, hogy rohan az idő, egyik feszt jön a másik után, és beköszönt az ősz…

Tavaly Andris barátommal lent voltunk végig, sikerült szereznie egy jó kis kőházat a feszt területén belül, így még négykézláb is haza tudtunk keveredni. Minden nap más zenekarral dolgoztam, így nem unatkoztam. Idén is lett volna minden napra jegyem és helyem, de már teljesen más a felállás… Részben ugye dolgozom “átlag kispolgárként”, másrészről pedig a friss kapcsolatomnak sem tenne valami jót, ha lelépnék egy hétre. Amúgy is, az elmúlt 3 évben folyamatosan lent voltam – nem is a koncertek, előadól miatt, hanem a barátaim miatt. Higgyétek el, ezt is meglehet unni egy idő után.

Örülnék, ha egy kicsit elbújna a nap valami felhő mögé, hogy megéljenek a fények. Szuper érzés, hogy ettől függetlenül jöhettem Velük, meglátjuk, mi fog kisülni belőle. Jövök majd szombaton is, Neo és Fish! koncert lesz. Sajnos majdnem egyidőben, így most a Fish! kimarad… Krisztiánnak még nem szóltam… Vannak prioritások, és van az a bizonyos szakmai hála, amit mondjuk egy Neo iránt érzek. Mint ahogy írtam már, Ők rántottak ki ebből a céges-ügyeletes-pakolós világból, és tettek ismertté. Ahogy elkezdtünk együtt járni, sorba jöttek a felkérések. Tehát pontosan tudom, mivel tartozom Nekik. Szerencsére eddig sikerült úgy intézni a dolgokat, hogy mindenhol ott legyek, de én is tudom, hogy lesznek ütközések. Értelemszerű, hogy mondjuk egy lemezbemutató magasabb priorban van, mint egy “szokásos” koncert.

Elkezdődött. Boldog vagyok. Bár vannak emberek, akikkel nem szívesen találkozom régi konfliktusok miatt, de így belegondolva kihúzhatom magam, és bátran odaállhatok, és azt mondhatom: “Sziasztok, jöttem  Bëlgát/NEO-t/Fish!-t/Hangmást/Belmondot/Carbonfools-t világítani.”

You Won’t Beat Me (NEO 2010.)

•2010. június 25. • Hozzászólás

12.21

Pár napja megkaptam a hétvégi Düreres tracklist-et. Az első helyen a Mindhorizont szerepel….

2008. november 15-ét írunk, Közgáz, Red Bull Music Clash, Amber Smith vs. Neo.  Aznap kaptam a hívást, hogy buli van. Amikor a SZIN-en elváltunk, akkor elég sokáig vártam, hogy jelentkezzenek, aztán semmi. Majd hirtelen a semmiből Kecske levelei vártak, hogy azonnal adjak valami jelet magamról, persze felhívtam, és egy órám volt a Közgázra érni. Fogalmam sem volt, mi fog történni. HOG pult, LEON szakemberek, teljes para, persze megkaptam a megfelelő segítséget. Ez volt az első alkalom, hogy nem céggel mentem/világítottam valahol.

Elkezdődött a buli, és az első kört az Amber nyerte. Mi a Mindhorizonttal kezdtünk, Ők egy kicsit pörgősebb számmal, ennek megfelelő volt a világítás is, “sika-sika-kasza-strob”. Mindenki őrjöngött a gyönyörtől. Na gondoltam, akkor odapirítunk mi is, nyert ügyünk volt, az összes többi fordulót megnyertük :) Megmondom őszintén, fogalmam sem volt, mi történik körülöttem, mit csinálok, hogy néz ki vajon. Itt kőkeményen a ritmusérzékem mentett meg, hiszen a NEO kapcsán én is még az Aiiaiiiyo-s korszakot ismertem, de ez azért már teljesen más tészta volt. A SZIN-en is megoldottam (ezért is kerültem melléjük), itt is meg tudtam menteni a helyzetet, bár tényleg nagyon be voltam szrva, hogy ebből bukta lesz, de valami hajtott belülről, és ez kihatott a kezeimre is :)

Ezután beköszöntött a klubbos korszak, 4-6 PAR lámpa, semmi extra. Mentem Velük mindenhova ettől független pontosan azért, hogy minél többször halljam élőben, és a részemmé válljon. Nem véletlen, hogy ha álmomból ébresztenek, akkor is tudom, hogy mondjuk egy Spellboundban hol vannak a kiállások. Nagyon sok embernek ezt a gondolkodásmódot kellene megértenie… és elfogadnia.

És most 2010-ben, ahogy meghallottam újra ezt a számot, teljesen máshogy látom már, mi fog történni szombaton. Napok óta ezt a 14 számot pörgetem, becsukom a szemem, és elképzelem, hogy fog kinézni a színpad, milyen szinek lesznek, milyen mozgás, milyen gobo (minta), a kiállásoknál mi történik. Ilyenkor egy teljesen más dimenzióba kerülök, állok a színpad előtt a tömegben, a Zenekar játszik, a fények élnek. Visszateker – újrahallgat – visszateker – újratervez. Az 5. órában vagyok, és még mindig találok újat benne…

Az első “randi”

•2010. június 22. • Hozzászólás

13.57

Tulajdonképpen ugyanilyen érzés az, amikor egy számára új Zenekarral találkozik az ember.  Megtörténik a felkérés, elkezdesz foglalkozni a zenével, a tervezéssel. Én mondjuk olyan 16-17 órát hallgatok folyamatosan (persze amikor megtehetem), hogy az utolsó apró részletet is észrevegyem. Hiszen önmagában a világítás egy dolog, ha megvan a ritmusérzék, akkor ismeretlenül is (lsd. MiddleFingerClub) tudsz reagálni, de úgy gondolom, akkor leszel igazán jó, ha kihangsúlyozod a zene lényegét (legyen az egy kiállás, vagy egy ütem, bármi, amit csak el tudsz képzelni).

Visszakanyarodva a címadó történethez – annyira izgultam a Hollywoodoo-s találkozó előtt, hogy előző éjszaka csak forgolódtam, ismételgettem a szövegeket, elképzeltem a színpadképet, járt az agyam, hogy vajon egy Budapest – Pécs táv alatt miről fogunk beszélni a buszban, tetszem-e majd nekik, mi fog történni, mit fognak szólni ahhoz, hogy egyáltalán vagyok.  Persze mondanom sem kell, hogy késtem egy 10 percet első körben, hogy biztos totál idiótának állítsam be magam :)

Szerencsére még csak ketten vártak rám, a megérkezésem után indultunk a többiekért. Urbán Szabi volt, aki kedvesen első mondatával a földbe döngölt, kinyitotta a busz ajtaját, és nemes egyszerűséggel csak annyit kérdezett: “Hát Te meg ki vagy?”. Teljes megsemmisülés, 1-0 oda. Persze humornak szánta, jót is nevettünk rajta, gyönyörű kezdet volt, ezzel meg is alapoztuk a közös munkát. Szépen jöttek a többiek is, bemutatkozás, beszélgetés, ismerkedés. Szuper volt az út, sokat nevettünk, minden flottul ment. Picit sajnálom, hogy még világosban játszottak, bár sátorban, de ettől független nem lett olyan, mint amit én elképzeltem. Sok füst, így a fények azért megéltek a színpadon. Nagyon jól éreztem magam, ott voltam agyban is, volt jópár nagyon jól elkapott pillanat (ugye, amit a tervezésnél mondtam, pontosan be is igazolódott). A koncert után még beszélgettünk, megérezték, hogy valami más volt. Szépen lassan hozzászoknak majd, és figyelni is fogják, mi történik körülöttük. Visszafelé nem mentem velük, így elbúcsúztunk, a következő közös majd a Volton lesz. Remélem, lesz lehetőségem világítani is, hiszen korán játszanak, de majd meglátjuk, hátha az idő kedvez nekem is egy kicsit – mint tavaly a Fish!-en, kora délután volt, de a konkurenciám (NAP) elbújt egy felhő mögé (átadva a terepet nekem), így volt lehetőségem odavillantani. Az volt az a koncert, ahol először figyelt fel rám egy “külsős”, konkrétan az Index egyik publicistája.  Emlékszem rá, láttam Őt többször is (a fénypult fent volt a színpad rendezői jobbján) hol az első sorban, hol a tizedikben, hol pedig ott állt mellettem. A koncert után a backstage-ben beszélt Krisztiánnal, hogy mennyire tetszett neki a koncert, és hogy címlapon hozná a sztorit. Napokkal később, mikor hazajöttünk, akkor olvastam el, mit írt. Egy pici részletet megosztanék, hiszen nagyon büszkék voltak rám a Fiúk emiatt (hát még én magamra):

“A koncert egyik legviccesebb és talán legsokatmondóbb mozzanata az volt, amkor a jónép spontán “Nagyszínpad!” kántálásba kezdett, mire a gitáros srác (aki később még testszörfözött is egyet) elkezdett egy témát, a bőgös és a dobos beszállt mellé, a dzsemmelésből meg kijött a Nagyszínpad című nóta, legalábbis az énekes szerint, aki szépen levezényelte az egészet kiállásokkal, szólókkal, csordavokállal együtt. Ez az energia és lendület az, ami rohadtul hiányzik a magyar könnyűzenéből, meg az, hogy minél több zenekarnak legyen női világítástechnikusa.”

Forrás: http://index.hu/kultur/zene/fesztival/2009/07/03/hal_a_vizben/
Read more: http://www.myspace.com/sutemeny

Lájkolom, hogy lájkolod, hogy lájkolják… lájkollak… komolyan.

•2010. június 16. • 4 hozzászólás

23.49

Mint ahogy vártuk, a ZéPé dugig volt múlthét szerdán. Fél négy felé értem le a 100 m buborék fóliával, tettre készen. Persze ami fejben összeállt, az a realitás vonalán teljesen felborult. Nem baj, ember tervez, helyszín végez :)

Szerencsémre CrashBandi is korán jött, így egyrészről még sikerült féláron bepiálni a nagy ijedségre való tekintettel, másrészről pedig ketten izzadhattunk a fóliával, mire felraktuk. Nem is értem hogy történt, de kevés lett. Nem para, teszt jelleggel így is megfelelt. Bevallom őszíntén, nekem is csak sejtéseim voltak, hogy vajon mi fog ebből kisülni ekkora méretben (hiszen azért ezt is kipróbáltuk még a Colossal raktárban Csabiékkal kicsiben), de a képeket és a videót elnézve megérte. A Fiúknak kicsit fura volt bubifólián lépkedni, de elég jól viselkedtek. Még az elején megkérdezték, felszedhetik-e a koncert alatt. Jeleztem, hogy persze, csak a koncert háromnegyedében azért legyen minden a helyén, aztán lehet rongálni :) Éltek is ezzel a lehetőséggel, mint ahogy a képeken ez látszódik is :) Tudjátok, ezt látva azt mondom, megérte. Megérte órákat fent állni a létrán, izzadni, dolgozni.

Szerencsére ezzel még nem ért véget a makettszakkör, rengeteg terv van még, remélem, nyár végén úgy tudunk visszatekinteni erre a szezonra, hogy istenesen odabaszcsiztunk a Világnak, és megmutattuk, mi az a Bëlga érzés…

Nagy örömömre szolgál az is, hogy be tudtam vonni ebbe egy olyan embert, akit büszkén mondhatok a barátomnak, így már ketten rohangálhatunk, és ordíthatjuk, hogy FÁKÁ :)

A történet itt még persze nem ér véget, pénteken ezt a lendületet folytattuk Ürömön, ahol meglepetésemre egy szuperül felszerelt színpad várt – nem tudom, kinek volt az ötlete, vagy ki vitte át a megvalósítást, de egy “egyszerű falunaphoz” képest tényleg le a kalappal! Nagy színpad, erős hang, és rengeteg jól elhelyezett lámpa.

Szívet melengető érzés volt beállni a keverő mögé. Várom már a fesztiválokat ebből a szempontból nagyon. Jó kis színpadok, jó cuccok, mit kívánhatnék még? :) Mondjuk a VOLT-on idén is még világosban leszünk, ha más miatt nem is, legalább gyakorlás szempontjából megéri. És ne felejtsük, hogy legalább együtt van a Team. Lemegyünk, elbohóckodunk, lesz egy koncert, aztán hazajövünk. Másnap mással máshová. Ez a nyári körforgás. I’m lovin’ it… :)

Hirtelen ennyi. Most van olyan, aki elmosolyodik, és arra gondol, hogy egy kicsit tartalmasabb volt a hétvégénk, azt vajon miért nem kommentálom. Jogos a felvetés. Tudjátok, két lábbal a földön, ha a magán szekcióról van szó, így csöndben örülnék magunknak a sarokban, és természetesen csak szakmailag kommunikálnék kifelé.

Ma irány a Fishing On Orfű a Hollywoodoo oldalán, majd haza, másnap vissza a Bëlgával (ezen a helyen lesz egy éve, hogy együtt vagyunk), szombaton pedig Fish! lemezbemutató a ZéPében (ez is évfordulós buli). Akinek ideje/kedve/kíváncsisága engedi, ugorjon le hozzánk ;)  

Addig is az új lemezről Tőlem, Nektek…

P.S.: Tessék nézegetni a képeket is:

http://www.flickr.com/photos/crashbandi/sets/

ë

•2010. június 10. • 1 hozzászólás